Jelentkezés, beiratkozás

A Waldorf-iskolát a szív, a kéz és a fej iskolájának is nevezik, mivel a gyermekek testi, lelki és szellemi fejlődését harmonikus egységben kezeli. A nevelés során egyenlő módon és mértékben fejleszti a gyermek intellektuális, érzelmi és a cselekvésben megnyilvánuló akarati készségeit.

A Waldorf-iskola:

• a kéz iskolája, mert a mozgás fejlesztésén keresztül neveli és erősíti a gyermek akaratát;

• a szív iskolája, mert a művészeteknek nagy szerepet tulajdonít a gyermekek érzelmi életének fejlesztésében;

• valamint a fej iskolája is, hiszen a tananyag elsajátításán túl a pontos megfigyelés, a gondolkodás és az önálló következtetés képességének fejlesztését is célként tűzi ki.

A Waldorf-iskola legfontosabb pedagógiai céljai:

• megteremteni azokat a feltételeket, amelyek szükségesek a gyermekek egészséges fejlődéséhez;

• képessé tenni a gyermekeket arra, hogy felismerjék saját életfeladatukat; 

• olyan képességeik kibontakozását segíteni, amelyek a társadalom épülését szolgálják.

Epochális oktatás

A Waldorf iskolákban a közismereti tárgyak oktatása epochális, ciklikus rendszerben történik. Ez azt jelenti, hogy három-négy héten keresztül a tanítás első két órájában, az ún. főoktatás keretén belül folyamatosan ugyanazzal a tantárggyal foglalkoznak. Így lehetőség nyílik a tantárgyban való alapos elmélyülésre, valamint a gyerekek egyéni fejlődési ütemének figyelembevételére. Az epochák sorrendjének tudatos megválasztásával a tanító törekedhet az emlékezés-felejtés helyes ritmusának kialakítására.

Az első osztály tanítási időszakai még hosszúak és nem túl differenciáltak. Formarajz, mesék a természetről, az évszakokról, közvetlen és tágabb környezetükről, írás-olvasás, számolás váltakoznak a tanár mindenkori megérzése szerint. Később már egyre inkább elválnak és jobban megkülönböztethetők egymástól a három-négy hetes oktatási időszakok, amelyekben mindig annyit végeznek el egy-egy tantárgy anyagából, amennyi a gyermekeknek megadja az érzést, hogy elértek valamit: így követi egymást az anyanyelv, tárgy- és környezetismeret. Az egyes időszakok, gyakorlatok, szóbeli és írásbeli fogalmazás egészítik ki, ezek adják meg a gyermeknek az elégedettség érzését, hogy már tud valamit - vagy ezek sarkallják, hogy szorgalmasabb legyen, többet gyakoroljon.

A gyermekre jótékonyan hat ez a fajta munkabeosztás, mert nyugodt és fegyelmezett tevékenységre szoktatja, ami rendkívül fontos egy olyan korban, melyre a szétszórtság és az ingerek túláradás jellemző.

Főoktatás

A főoktatás ritmusa, belső rendje és különböző tevékenységi formái elsősorban arra irányulnak, hogy a gyerekek saját maguk fedezzék fel a különböző ismereteket, ne pedig „készen”, kívülről kapják azokat.

A főoktatás általában három részre tagolódik. 

Az első a ritmikus rész, melynek során a napkezdő rítusok és beszélgetés után különböző mozgások, ritmusok, versek, dalok és hangszerek segítségével a gyerekek többirányú fejlesztése zajlik. Ezek a ritmikus játékok és beszélgetések segítenek az egymásra figyelés képességeinek kialakításában is. A ritmikus rész ideje alatt a gyerekek lélekben is „megérkeznek az iskolába” és felkészülnek a koncentráltabb tanulásra. 

A második részben történik a hétköznapi értelemben vett tanulás, a füzetmunka: ismétlés, gyakorlás, új ismeretanyag, epochafüzetek készítése. A főoktatást egy életkornak megfelelő mese vagy történet zárja le.

A művészetek gyakorlása

Az alsóbb osztályokban minden tantárgyban helyet kap a festés, rajzolás, gyurmázás, zene, szavalás és kis jelenetek eljátszása. A legtöbb tantárgy keretében – s ez alól még a számtan, a nyelvtan vagy a földrajz sem kivétel – lehet olykor dramatizált játékot bemutatni a szülőknek vagy az „évszakünnepen” az egész közösségnek, ahol az efféle jelentek mindig elnyerik a kisebbek, de a jóindulatú leereszkedéssel figyelő nagyobbak tetszését is.

A Waldorf iskolák nem kész szakembereket akarnak képezni, hanem sokoldalúan művelt, érdeklődő embereket, akik majd helyt állnak és kitartanak választott, egyoldalú szakmájukban is.

Nyelvoktatás

Az első osztályban már két idegen nyelvet tanulnak a gyermekek. A korai kezdést több szempont indokolja. Az első három iskolaévben a gyerekek még szoros kapcsolatban vannak a környezetükkel, így az utánzás még természetes számukra. A nyelvtanítás direkt módszere pedig épp erre a képességre alapoz. A gyermeki lélek rendkívül fogékony az élő szóra, ezen kezd gondolkodni, tanulni, ezt a felébredést segíti az idegen nyelv is. Beszédszervei is olyan rugalmasak még (úgy 9-10 éves korig), hogy könnyen idomulnak az idegen szavak kiejtéséhez, a nyelv dallamához. A nyelvtanulástól színesebb és erőteljesebb lesz a gyermek belső világa.

Tankönyvek

A Waldorf iskolákban hagyományosan és alapvetően nem használnak nyomtatott tankönyveket. A diákok 8 évig maguk készítik saját „tankönyvüket” az osztálytanító, majd az epochaadó szaktanárok vezetésével. 

Ennek fizikai formája alsóbb évfolyamokon a nagyalakú, sima, viszonylag vastag lapú „epocha füzet”.
Nincs előre megadott, „kőbe vésett” „tudásanyag”; a könyv tartalmát a tanár maga alkotja meg a gyerekek életkora, igényei és a saját kutatásai, illetve az osztállyal közös munkája alapján. Így ez egy élőbb szöveg lesz, mint a hagyományos tankönyveké. Az, hogy a gyerekek jó minőségű rajzokat, ábrákat készítenek, elmélyíti bennük az adott témát és fejleszti művészi kifejező készségüket.

Felsőbb osztályokban elfordul a hagyományos tankönyvek használata is. 

Házi feladat

A Waldorf iskolában – különösen az alsóbb évfolyamokon - hagyományosan nincs, vagy kevesebb és másmilyen házi feladat van, mint más iskolákban. A gyermeknek – ahogy a felnőttnek is – szüksége van arra, hogy a munka és a pihenés időszakai kiszámítható módon, napi, heti, évi ritmusban, viszonylagos állandóságban váltsák egymást. 

Délelőtti intenzív munkával töltött idő után a délután alapvetően a pihenés, ellazulás, a délelőtt átéltek lelki feldolgozásának időszaka kell legyen. Ez életkortól függően alvást, játékot, olvasást, házimunkát, barátokkal való találkozást stb. jelent. 

A másik fő szempont, az, hogy a pihenéssel töltött délután és az egészséges, jó alvás során a délelőtt megszerzett ismeretek, tapasztalatok „fel- illetve átdolgozódnak” a gyerekekben, és másnapra már más minőségben, „sajátunkká válva” tudják felidézni azokat a tanítójuk segítségével. A következő napi főoktatás erre az új minőségű tudásra épülhet rá.

A felsőbb osztályokban már egyre nagyobb szükségét érezzük a házi feladatoknak. Tanárnak és szülőnek – már a gyerekek bevonásával – a lehető legjobb döntést kell meghozni az házi feladatokkal kapcsolatban.

Számonkérés 

Számonkérés (felelés, dolgozat stb.) az alsóbb évfolyamokon - hagyományos értelemben véve – nincsen. Aki nem készíti el a feladatát, annak következő alkalomra be kell pótolnia. 
A középtagozattól egyre több önálló feladatot kapnak a gyerekek (például: kutatómunka, kiselőadás, füzetmunka, tanulnivaló). A különböző tantárgyakból tudáspróbák, kiselőadások alkalmával mutatják be megszerzett tudásukat, képességeiket. 

A 8. osztály lezárásaképpen sor kerül az úgy nevezett „éves munka” elkészítésére – amely egy választott témában való elmélyülés, minőségi munka bemutatása. 

Értékelés

A Waldorf-pedagógia az értékelést a gyermek megismerésének és megértésének eszközeként fogja fel. Minél pontosabbak és átfogóbbak a tanár megfigyelései, annál mélyebben képes megérteni a gyermeket. 

A Waldorf iskolákban nincsenek osztályzatok. Az osztálytanító a szaktanárokkal a megfigyeléseiket a gyermek fejlődéséről fogadóóra keretében, valamint a félévi szöveges értékelésben jelzi a szülőknek.

Év végén a gyermek megkapja „Waldorf bizonyítványát” melyben a tanárok a gyermek egész éves munkáját, fejlődését, személyes jellemzését szövegesen értékelik. Ez lehetőséget ad arra, hogy minél mélyebben, részletesebben tudjon a szülőknek visszajelzést adni gyermekükről. 

Ünnepek

A Waldorf iskola életét meghatározzák, áthatják az ünnepek. Megtartásuk alapvető pedagógiai feladat, hiszen ha arról beszélünk, hogy a gyerekekben a helyes légzést kell kialakítanunk, akkor ez lehet az egyik szempont: a gyerek ritmusát harmonizálnunk kell a nagy kozmikus ritmusokkal. Ennek a harmóniának a megteremtését segítheti elő a négy nagy ünnep megtartásának jellege is: A Mihály-nap „kintről befelé”, a Karácsony „bent”, a Húsvét „bentről kifelé”, a János-nap ünneplése pedig „kint” történik.

A Waldorf-iskola lehetőséget teremt arra, gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, hogy újra felfedezzék az ünneplés örömét, méltóságát, a kereskedelemtől való függetlenségét és évről évre egyre bensőségesebb egyben egyre tudatosabb megélést.