A Waldorf-pedagógiáról

A Waldorf-reformpedagógia elindítója és alapelveinek kidolgozója Rudolf Steiner osztrák filozófus, dramaturg, tanár, az antropozófia megalkotója volt. Az első Waldorf-iskolát 1919-ben a németországi Stuttgartban nyitották meg (a Waldorf-Astoria Cigarettagyár munkásainak gyermekei számára).

Hazánkban 1926-ban létesítették az első iskolát, német nyelvű oktatással. A totalitárius rendszerek (nemzetiszocializmus, bolsevizmus) bezáratták az iskolákat; de 1989 után a szabad világ úgyszólván valamennyi országában létesültek Waldorf-iskolák. Napjainkban több mint ezer iskola és ennél is több óvodai intézmény működik a steineri alapelvek szerint.

A Waldorf-iskolákat a világon más-más névvel jelzik, de az alapelvek mindenütt azonosak. Németországban Szabad Waldorf-iskoláknak hívják, és nem állami, nem önkormányzati hanem autonóm intézményekként működnek, szabad (egyesületi, alapítványi) fenntartásban. A fejlett közoktatási rendszerekben az állami támogatása az intézményeknek magas, Dániában, Hollandiában, Norvégiában csaknem költségvetésük egészét az állam téríti, Németországban pedig közel 85%-át finanszírozza.

Hazánkban az állami támogatás a fenntartási költség 40%-át sem teszi ki. A Waldorf-iskolák mint szabad polgári társulások által fenntartott iskolák csakis a szülőkkel való szoros együttműködésben tudnak fennmaradni és fejlődni.

Fontos alapelv: a szellemi élet, melynek az iskola is színtere, nem állhat sem állami (politikai), sem gazdasági irányítás, befolyás alatt, ezzel is támogatva a szabad oktatás lehetőségét.

A Waldorf-iskolák lelkét a tanárok alkotják, akik folyamatos tanulással fejlődnek és külön Waldorf-pedagógiai képzéssel szerzik meg a Waldorf-oktatáshoz szükséges képességeket. A képzettségeknek fontos szerepe van a megfelelő szintű oktatáshoz, de a meglévő tudásanyag folyamatos fejlesztése elengedhetetlen. A Waldorf-tanárokat munka melletti továbbképző tanfolyamokon (mintegy három év alatt), illetve nappali posztgraduális képzésben (egy v. két év) vagy – érettségi után – nappali négyéves képzésben képzik.

A Waldorf alapjául szolgáló neveléselméletnek megfelelően (antropozófiai nevelés) az óvoda elsősorban a játék, a mese és a tevékeny utánzás helye, „szociális anyaöl”, mely átlátható világot teremt a gyerek köré vegyes életkorú csoportokban, biztos szokásritmusokkal, tevékenységsorokkal, a gyermeki testi, lelki és szellemi szükségletek fokozott figyelembe vételével.

Az iskola tág teret ad a gyakorlásnak (képességfejlesztésnek) a művészetekben és a praktikus, kézművesi munkákban is. Tömbösített, epochális oktatás szerint tanulnak, azaz a közismereti tárgyak az első két összevont órában – főoktatás – kerülnek be az órarendbe 3-4 hetes, folyamatos ciklusokkal. Kutatások támasztják alá, hogy a gyermekek a reggeli órákban a legfogékonyabbak, figyelmük ebben az időpontban a legkoncentráltabb.

A harmadik órától szaktantárgyi tanítás folyik, az ezt igénylő, rendszeres gyakorlást kívánó tárgyakból. A Waldorf-iskolákban nincs osztályzás, buktatás, az értékelés szöveges. A feleltetés helyébe az együttes tevékenységben való részvétel lép.

A művészeti és képességfejlesztési tevékenységek révén a gyermekek kreativitása és kommunikációs képessége kiemelkedő, szociális érzékenységük magas.

Az írástanulás a nagy térben végzett mozgásokból, formarajzból és festésből indul ki, és mint saját cselekvés megelőzi az elvont olvasástanulást.

A gyerekek sima füzetbe vagy a táblára rajzolt színes, nagy alakú formáikon tanulnak meg értőn olvasni. A felső tagozaton a gyerekek konkrét formában ismerkednek meg a jelenségek világával tapasztalati, érzéki élmény szintjén, a különböző fizikai és kémiai kísérletekben. A gyermekek oktatásában fontos szerepet kap a kertészet és a szociális gyakorlat.

Iskolafilm

Az iskola támogatása

Az adó 1%-ának felajánlási lehetősége:
adó 1%

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, és értesüljön legfrissebb programjainkról és tartalmainkról!

Copyright © 2013. Apáczai Waldorf Iskola