Van egy iskola a 11-es huszár úton, ahol a gyerekek saját tapasztalatból tudhatják, hogy a kenyér nem a hipermarket polcán terem.
Október közepén a 3. osztályosok előkészítik a kiskertet az őszi búza elvetésére. Lapátolnak, talicskáznak, gereblyéznek, lazítják és utána döngölik a földet. Majd az ágyásokba, mint egy puha megvetett ágyba belekerülnek a búzaszemek, ahonnan új élet sarjad. A gyerekek két kezükkel tudják, hogy minden élet alapja a mag és a föld.
Mint a természetben, a mi iskolánkban is van egy körforgás: tavalyi 3. osztály által vetett búzát az idei harmadikosaink learatják. Saját maguk cséplik és őrlik ki a szemeket, a lisztből tésztát gyúrnak és kenyeret sütnek.
Az arcok kipirulnak, a gyerekek sürögnek-forognak, senki sem lazsál, mindenki lelkesen dolgozik. Megtanulják becsülni a kétkezi munkát, élvezik, hogy alkotnak, együttműködnek. A kerti munka terápia: az életre nevel, megnyugtat, kikapcsol és olyan jó benne elfáradni.
Így tanítunk, így tanulunk így vagyunk mi Apáczai Waldorfosok.