Van egy iskola a 11-es huszár úton, ahol nem meglepő az sem, ha irodalom epochán tizenöt kis Petőfi Sándor ragad tollat és ír egy plusz versszakot a Füstbe ment tervhez.
Petőfi csavargásait, verseit amúgy is nagyon szeretik tanulni, megismerni a gyerekek, de ha még arra is van lehetőség, hogy a nagy költő nyomdokaiba lépve rímeket faragjanak, na akkor fog csak tetőfokára hágni a lelkesedés.
Vers mindenkinek
Petőfi Sándor: A füstbe ment terv
Egész úton –hazafelé-
Azon gondolkodám:
Miként fogom szólítani
Rég nem látott anyám?
Mit mondok majd először is
Kedvest, szépet neki?
Midőn, mely bölcsőm ringatá,
A kart terjeszti ki?
S jutott eszembe számtalan
Szebbnél szebb gondolat,
Míg állni látszék az idő,
Bár a szekér szaladt.
S a kis szobába toppanék...
Röpült felém anyám...
S én csüggtem ajkán... szótlanul...
Mint a gyümölcs a fán.
Petőfi Noémi:
Megláttam az édesapám,
és őt is megöleltem,
csókoltam őt,
akárcsak édesanyám engem.
Petőfi Petra:
Megpihentem otthonomban
S rögtön útra keltem,
S bejártam a Dél-Dunántúlt
Ahol színész lettem.
Petőfi Milán:
Elvitte a víz a házunk
Nem volt hová mennem
Csak álltam és a házunk nyomát
Némán szemlélgettem.
Így tanítunk, így tanulunk, így vagyunk mi Apáczai Waldorfosok.