„

„1971 október 20-án születtem Budapesten. Meleg szívvel, áldó szeretettel gondolok szüleimre: pacsirta hangú, táncos lábú, pajkos kedvű anyámra, paplelkű, könyvszerető apámra; nagyszüleimre: csöndes-dolgos, aranykezű nagyapámra, virággal mindent telehímző, rendteremtő, anekdotázó nagyanyámra. Belőlük vagyok összegyúrva, az ő álmaikat álmodom újra és tovább.

Varázslatos gyermekéveimet, majd az abból kibomló, életre szóló elhatározásaimat nem csak ők formálták. Zenei általános iskolát követően közgazdasági szakközépiskolában érettségiztem. Tiszta forrásból meríthettem, tiszta logikát követtem, és jó tanítóim, tanáraim nyomán magam is tanítani akartam. Írni is nagyon szerettem. A Budapesti Tanítóképző Főiskola falai között szerzett kitüntetéses oklevéllel a kezemben dolgozni kezdtem. Fiatalon igaz lelkesedéssel, mély humánummal, neves tanáraim példája nyomán a hivatás művészetét áhítva álltam a gyermekek és a szülők elé. Sok-sok irodalmi és személyes élmény után ma már tudom, a legszebb szándékok megvalósításához komoly lelki-szellemi-testi önneveléssel, a megszerzett tapasztalatokból épülve, évek alatt juthat el az ember.

Megházasodtam, megszülettek gyermekeim: Dávid, Anna és Lili. Az ő nevelésük, gondozásuk éltetem egyik legnagyobb kihívása. A rám bízott kincseket őrizni, csiszolni, kiteljesedéshez segíteni, csodálatos feladat. Az anyaság élményével párhuzamosan választott hivatásomban is sikerült elmélyülnöm. Mindig foglalkoztatott, hogyan válhat örömmé a tanítás-tanulás? Milyen utakon kerülhetek közel a gyermekek lelkéhez, szelleméhez, hogy hatásom nyomán a világot boldogan vegyék birtokba, és annak javára magukból a lehető legtöbbet hozzák ki? Azt a sokféle színt, amit egy gyermekközösség jelent, hogyan hozhatom harmóniába? Milyen módon őrizhető meg testi-lelki-szellemi egészségem? Ilyen kérdésekre kerestem és kaptam választ az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán fejlesztőpedagógus szakvizsgára készülve, majd tanárként a pestszentlőrinci Nevelési Tanácsadóban. A Szakszolgálatnál szerzett szakmai tapasztalataim, valamint a munkaképesség-gondozás kedvező eredményei vezettek el a Kokas-pedagógia megismeréséhez. Zene, mozgás, önkifejezés varázslatos szintézise egy olyan komplex szemlélet és pedagógiai gyakorlat, melytől már csak egy karnyújtásnyira találtam meg az Apáczai Waldorf Általános Iskolát. Azt a szellemi műhelyt, ahol hittel, emberismerettel, emberszeretettel megáldott Kollégák művészi szellemiséggel átitatva szabad, alkotó ifjúságot nevelnek a világnak. Hozzájuk csatlakozom kanyargós utamon, és értékeimmel magam is gazdagítani szeretném a rám bízottakat.”

Rajczi Imre Péterné

6. osztály tanítója