Az iskolában sokféle ünnepi időszak ill. „ünnepnap” kíséri, tagolja és színezi mindennapjainkat: a keresztény ünnepkörhöz tartozó ünnepeink, nemzeti ünnepek, az iskolai ünnepek és egy-egy osztály saját ünnepnapjai. Vannak a szülők részére is nyitott alkalmak és vannak, melyeken diákok és tanáraik ünnepelnek együtt.

Ünnepeink egy része találkozásainkhoz kötődik. Ilyen alkalom a minden iskolában ismert évnyitó, amikor először találkozunk a nyári szünet után. De ilyen alkalom iskolánkban a minden héten hétfő reggel megtartott „közös köszönés” is, ahol a szülőket is szívesen látjuk. Ilyen ünnepi találkozások minden tanítási napon is történnek: a nap elején és végén a tanító kézfogással köszönti diákjait; 1-8. osztályig pedig „ünnepi alkalom”, ahogy az osztályközösség „összetalálkozik” testben és lélekben a reggeli „mondás” elmondása közben.

A Waldorf-iskolák jellegzetes közösségi alkalmai a havonta, vagy 2-3 havonta megrendezett „hónapünnepek”, melyeken az osztályok a szülők és több más osztály előtt egy rövid előadás keretében bemutatják, hogy mivel foglalkoznak abban az időszakban.

Kiemelt ünnepek iskolánkban:

Tanévnyító ünnepség

Az elsősök virágkapun keresztül „érkeznek meg” az iskolába. A szülők a kapuig kézen fogva kísérik gyermeküket. A virágkapu végén osztálytanítójuk várja, aki diákjai nevét hangosan kimondva egyesével szólítja őket magához.

Szeptember 29.: Szent Mihály napja

Szent Mihályt a legtöbb festmény páncélban, kezében karddal ábrázolja, hiszen ő volt az, aki a lázadó angyali seregeket élükön Luciferrel, kiűzte a mennyek országából. Valamifajta páncélt mi is felöltünk, amikor szeptember első hétfőjén belépünk az iskolába. A páncél nehéz, esetleg kényelmetlen is; biztos, hogy nem lehet benne ugyanolyan szabadon mozogni, mint fürdőruhában – viszont védelmet nyújt a viselőjének. Ilyen páncélnak érezhetjük a minden reggeli koránkelést, az iskolába járást akkor is, ha kint süt a Nap, az iskolai holmik rendben tartását, a házi feladatot és még sorolhatnánk. Csakhogy éppen ez a „páncél” teszi lehetővé azt, hogy a gyerekek szokásai, életritmusai egészségesen alakuljanak. Az iskolai élethez – és úgy általában az élethez – kitartásra és bátorságra van szükségünk. Szent Mihály a sárkányt győzte le; az ember földi életében a lustaság, vagy a félelem sárkányával veheti föl a harcot. Szent Mihály ünnepe éppen ezért egy bátorság próba.

Szent Mihály azonban nem csak egy „harcos” szent. Ábrázolásain sokszor mérleget tart a kezében. Ezen a mérlegen az emberi lelkek jó és rossz cselekedeteit méri meg. A mérleg szintén fontos szerepet kap az ünnepen: a gyerekek jócselekedeteit általában pici, hófehér kavicsok jelképezik, amit be is tesznek a mérleg egyik serpenyőjébe.

Szeptember 28-án minden osztály külön-külön vesz részt kirándulásokon, próbatételeken, bátorság-próbákon. Ezt követően, hétfőn reggel egy közös kis ünnepség keretében helyezhetik rá a gyerekek kis fehér kavicsaikat a mérlegre.

November 11. – Szent Márton napja

Ebben az időszakban a nappalok már nagyon rövidek. A külvilágban egyre jobban eluralkodó sötétségben apró lámpások fényeként csillan meg mindaz, ami az ember belső fényévé vált és még azzá akar válni. Az adventi befelé fordulás előtt ez az időszak mintha még egy utolsó kitekintésre adna esélyt, az embertársaink felé való őszinte odafordulásra, az adás-elfogadás szívmelengető misztériumának átélésére. Gyermeki szinten ezt két módon segítjük átélni. Egyrészt lámpások készítésével, amelyeket napok, holdak és csillagok díszítenek, majd a felcsendülő énekekben is szerepelnek ezek az égitestek. Így jelenítjük meg az égi erőket, amely az emberi lélek segítségével hatni akar a Földön is. Belső erőnk, „szellemi fényünk” közvetítő erejét szimbolizálja a sötét erdőben kis lámpásokkal tett kirándulásuk is.

Az ünnep másik fontos üzenete az, hogy ha megpróbálunk jobbak lenni, mint vagyunk, akkor körülöttünk is minden jobbá válik. Ez a jobbá válás könnyen elkezdhető, és napi gyakorlattá tehető az embertársaink felé való odafordulással. Mindenki a saját életében maga ismerheti fel, és dönthet mindennapi jótéteményeinek számáról és irányáról. Segíthet közeli, távoli barátjának, egy ismeretlennek vagy egy embercsoportnak. Lehet ez a segítség anyagi jellegű vagy egy valakiért elmondott ima, egy jókor teremtett csend, egy időben visszanyelt bántás.

A Márton napi bazáron érdekes előadások, színes programok, bőséges vásári kínálat mentén lehetőségünk nyílik gyermekeinkel és tanítóikkal közösségformáló együttlétre.

December 6.: Szent Miklós napja

„Égi küldött” látogatja az osztályokat alsó és középső tagozaton, valamint általában a 12. osztályban.
Iskolánkba minden évben ellátogat Szent Miklós. Szent Miklós a megtisztulást keresi a szívekben és jóságot, szeretetet gyűjt itt a földön, hogy ezt magával vihesse az égbe Máriának, aki ebből szövi majd a palástot a fázó kis Jézusnak. Üzenete segíti gyermekeink morális énjének megerősítését, ugyanakkor izgalmat ígér az emberalakban megjelenő szentség misztériuma.
Miklós ajándékot hoz minden gyermeknek, egy-egy aranydiót és egy zsákocskát benne mézeskaláccsal, magvakkal és gyümölccsel. Az alsóbb iskolai osztályokba személyesen is ellátogat, a nagyobbak csak a teremajtó előtt hagyott zsákból tudják, hogy náluk is járt Szent Miklós.

December: Adventi kert, „Adventi spirál”

Az adventi időszakot a várakozás, a belső elcsendesedés időszaka. Az ünnep iskolai záróakkordja az adventi kert. Az egyik teremben fenyőágakat helyezünk el a padlón spirálformába rendezve. A spirál középpontjába égő gyertyát rakunk, ennek lángjához sétálnak be gyermekeink egyesével a körülöttük állók énekével kísérve. Fellobbantják saját kis fényüket: a kezükben lévő almába állított gyertyát a központi gyertyához tartják, majd a spirál vonalán elhelyezett aranycsillagokra helyezik el kifelé jövet. Ahogy egyre többen járják végig az utat, úgy lobog egyre több lángocska a teremben, jelképezve a Fény megszületését, és sötétség feletti erejét.

Utolsó tanítási nap decemberben

Karácsonyi játék és Paradicsomi játék – a tanárok, néha szülők és nagyobb diákok előadásában minden diák és a szülők számára.

Február: farsang

A diákok évfolyamonként eltérő tematika szerint öltöznek be jelmezbe, az ünnepet vidám előadások és táncház tarkítja. A Szülők Farsangi Mulatsága az ezt követő szombat este kerül megrendezésre.

Utolsó tanítási nap: a 8. osztály búcsúztatása

Az ünnepre az elsős szülői közösség készíti el a diákok virágkapuját és koszorúit. A többi osztály diákjai egy szál virággal kezükben virágalagutat tartanak nekik a rózsakapuig.

Évzáró

Minden osztálynak bizonyítványosztás; „János napi” tűzugrás az 1-8. osztályok számára
Az év leghosszabb napján zárjuk az évet. Az udvaron egy rövid közös elköszönés után az osztályok elvonulnak termeikbe, ahol sor kerül a bizonyítványosztásra, majd ezt követően az udvaron kezdetét veszi a János-napi ünnepségünk. A mindenkori második osztály szüleinek feladata, hogy legyen elegendő enni-innivaló. Még két program színesíti az estét: a Szent Iván-napi tűzugrás, amit néptánccal, közös énekléssel színesítünk. A néphit szerint az, aki a János-tüzet átugorja, az egész évben egészséges és szerencsés marad. Az udvaron eközben zajlik a 8. osztály bankettje, melynek keretében elbúcsúztatják osztálytanítójukat.